A XIX. és XX. században több, alaposan dokumentált eset azt igazolta, hogy az emberi test minden látható ok nélkül is meggyulladhat. 1835. január 5.-én James Hamilton , a Teneseenállambeli Nashwille egyetemének matematika professzora egyedül lélekjelenlétének köszönhette, hogy a titokzatos tűz nem oltotta ki az életét. Az esetről Dr. John Overton, a Tenessee-i Orvosi társaság közlönyében számolt be. Miután az egyetemen befejezte előadását, a professzor hazatért. A háza bejárata melletti hőmérő 8 fokos fagyot jelzett. Miközben ott álldogált, erős fájdalom hasított a bal lábába. "Úgy éreztem, mintha egy óriási darázs csípett volna meg, ugyanakkor hirtelen forróság öntötte el a lábamnak azt a részét" írta le később élményét James Hamilton leeresztette a nadrágját, és amint a combjára pillantott, néhány centiméter átmérőjű kicsapódó lángot vett észre. A professzornak azonnal az jutott eszébe, hogy az égéshez oxigén kell. Miután tenyerével lefedte az égő húst, a láng kialudt. Ezután bement a házába. És alaposabban megvizsgálta a sebet. Kínozta a fájdalom, az égető, száraz seb horzsolásra hasonlított. A professzor az alsónadrágján, a seb felett egy kis lyukat fedezett fel, ugyanakkor a nadrágján semmilyen lyuk nem volt, és az anyagon sem mutatkozott perzselés.
A lyukacska körüli furcsa sárga pehelyfoszlányokat zsebkéssel távolította el. A seb néhány nap múlva begyógyult, de a bőr sokáig kék maradt, és a seb körüli izmok gyakran fájtak. - Ha nem lennék matematikus, akkor azt hinném, hogy fekete mágia áldozatává váltam. - vallotta be később a professzor kollégáinak.